A héten beszélgettünk az egyik ismerősömmel: mitől lesz valaki igazi legenda? Annyi nagy zenész, színész, művész van a világon, és mégsem lesz még az elismertek közül sem sokból igazi ikon.

Rájöttünk, hogy sok esetben azok az emberek lesznek igazi legendák, akik idő előtt meghalnak. Érdekes paradoxon, de ha végig gondoljuk, beláthatjuk, hogy ez tényleg sokszor igaz. Emlékezzünk csak James Deanre, Jimi Hendrixre, Jim Morrisonra vagy Stevie Ray Vaughanra.

Közülük én az utolsót szeretném kiemelni: Stevie Ray Vaughant. Sokan úgy tartják (köztük én is), hogy ő volt a legnagyobb fehér blues gitáros. Egyedi, agresszív stílusa és különleges hangzása több generációra megváltoztatta a blues műfaját, és sok esetben hallgatóit is. Sajnos ő is fiatalon eltávozott az élők sorából, de igyekszem ezzel a pár sorral is megmutatni, hogy bizony a neve örökre beleégett a blues ma már igencsak elfeledett könyvébe.

Sokan játszanak tőle dalokat, de úgy már soha senki nem fogja, ahogy azt ő előadta. Hallgassuk tisztelettel és szeressük tiszta szívvel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.